Önbizalom kérdése

Számtalan dolog kavarog a fejemben.
A mindennapok szépségein és nehézségein felül az élet alapvető kérdései foglalkoztatnak - a mamám szerint másfél éves korom óta :)
Na igen. Vannak dolgok, amik nem változnak (pedig lassan negyed évszázados leszek!!!) :)

Noha mindig is foglalkoztatott, az utóbbi időben újra hangsúlyt kapott a fejemben a megfelelési kényszer és az önbizalom kérdése.

Elsősorban nyilván a saját személyiségemet cincálgatom, keresem a megoldásokat, de az élet kívülről is hozza az "eseteket" - bizonyára azért, hogy jobban rálássak a problémára.

A múltkori több napos fotózás fontos részletekre világított rá (és itt most nem a vakuk fényére gondolok :)).
Roppant helyes lányokkal ismerkedhettem meg és szerencsére adódott időm, lehetőségem beszélgetni a legtöbbjükkel (jesszusom, ilyen szó létezik? és így kell leírni ?!?)

Élénken él bennem a kép, amikor Fanni megérkezett.
Távolságtartó, zárkózott, megközelíthetetlen lány látszatát keltette.
Míg Nóri sminkelte, addig beszélgetni kezdtem vele.
Kiderült, hogy zsenge kora ellenére erős traumán van túl.
Kb. 1,5 évvel ezelőtt éppen elkészült a modell portfóliója, amikor is autóbalesetet szenvedett, aminek következtében fél évre lebénult az egyik karja.
Hála égnek szinte tökéletesen felépült azóta, azonban a hosszú kálvária során közel 20 kilót szedett fel, aminek nagy részét már ledolgozta, mégis fenekestül fordult fel a belső képe önmagáról.
Időközben megtaláltuk a közös hangot, és a felkészülő szobából lánykacajtól zsongó helyiség lett :) (Gábor többször lesett be, mi lehet a felettébb hangos mosolyok tárgya :))

Már a fürdőszobában végeztük az utolsó simításokat, amikor is felfigyeltem arra, hogy Fanni következetesen "dagi"nak titulálja önmagát.
- Állj! Fanni, hallod, amit mondasz? Gyakran állítod ezt önmagadról?
- Igen, általában így gondolok magamra.
- És valóban így gondolod?
- Igen.
- És meddig kívánsz ragaszkodni ehhez a gondolathoz?
- Addig, amíg egy pasi meg nem győz az ellenkezőjéről.

Hoppá.
Kikerekedett a szemem.
Tényleg ilyenek vagyunk, mi Nők?
Feltétlenül szükségünk van a külső megerősítésre, győzködésre? Önmagunktól gond nélkül őrizgetjük magunkról a számunkra is gyanús gondolatokat?
MIÉRT?
És vajon ha más mondja a szépet és a jót.. elhisszük?

Azután Gábor elkezdte Fannit fotózni. Én hosszan kucorodtam egy derítő lappal Fanni lábai előtt. Néztem az arcát, a mozgását, és nem hittem el, hogy képes degradálóan gondolni önmagára...
Persze addigra már nagyon oldott volt, gondoskodtunk a kiváló hangulatról, jó képek készültek róla.
Ragyogott akkor is, amikor elbúcsúztunk lent a ház előtt. Sokkal több önbizalommal távozott, mint amennyivel belépett az ajtón.
Ez volna a cél.

Abban csak bízni tudok, hogy a képeket visszanézve elég visszajelzésre fog találni majd mindig, amikor elbizonytalanodna belső erejében.

Fotó: Csákó Gábor
Smink: Krizsanóczi Nóri
Styling: AndraDizájn

És Ti?
Hogyan éltetitek az önbizalmatokat?