Beginning of a beautiful friendship! - szösszenet

Tegnap két új fiúcskára vigyáztam.
5 és 8 évesek. 

Kicsit izgultam, mert hozzá vagyok szokva a kisasszonyokhoz, kihívás úgy srácokkal lenni, hogy nincs ott mellettünk lányka, aki szelídítené, tompítaná az őrületet. 

Végül persze vettem az akadályt, gyorsan közös hangra leltünk, játszótereztünk, fogócskáztunk, sokat nevettünk.
Hazafelé a buszon barkochbát játszottunk, de úgy, hogy ketten kieszeltük, hogy a harmadik milyen mesehős legyen, és neki a saját karakterét kellett kitalálnia. 
Jót szórakoztunk, s végül a kicsik találtak ki nekem mesefigurát. 

Először Transformer lettem. 
Ezt jó jelnek vettem.
A második körben Tündér voltam. 
Már repesett a lelkem, tudtam, hogy stabil a kapcsolat. 
Büszkeség töltött el, hogy ilyen gyorsan ilyen pozitív szálat húztunk egymás között, semmi szekírozás, túráztatás, kész a bizalom. 

Már leszálltunk a buszról, a kicsi elém szaladt, széthúzta a kabátomat, s rám kiáltott:
- Na és mutasd, Neked hol van a cicid?!

This is the beginning of a beautiful friendship! 

Önbizalom - szösszenet

Manna: Andra, tegyél magasabbra a fán!
Én: Nem szeretnélek, mert én nem vagyok olyan erős, mint a Papa, ott már nem bírlak megtartani, ha szükség lenne rá. 
Manna: Dehogynem! Csak higgy magadban!

Ne csukolj! - szösszenet

Baktatok hazafelé, mire hátulról megszólít egy öltönybe bújt fiatalka fiú:
- Hé, nincs valami instant megoldásod csuklásra?
- Megijesszelek?
- Azt hiszem, az nem válna be....
- Öh... rendben. Akkor tartsd vissza a lélegzeted!
- Meddig?
- Majd szólok!
(mély levegőt vesz...én improvizálok... egyszer csak szólok, hogy kifújhatja.)
- Na? Elmúlt?
Bambán pilláz rám... Hitetlenkedve nyögi:
- Elmúlt.... Elmúlt! Köszi.. tökjófej vagy!

Én pedig diadalittasan fordultam be a lépcsőházam kapuján, mert rájöttem, hogy lélegzet-elállító vagyok, és ezzel életeket menthetek - de minimum csuklásokat mulaszthatok el.
Rulez :)

Valófélben lévő nő legújabb kalandjai a porzsákkal - szösszenet

Media Markt
- Szia! tudnál segíteni? Porzsákot keresek.
- Persze, milyen porszívóhoz?
- Hát... Hát... Piroshoz... 
- ???
- Igen, éreztem, hogy ez így talán kevés lesz... Hát akkor.. majd szerdán visszajövök, köszi :D

Mint két tojás - szösszenet

Egy hosszú belvárosi séta után ülünk Rékával és Ákossal a metrón. 
Fáradtan, csendesen kucorgunk az ülésen, mindenkinek a kezében valami plüss vack :)
Én a magam hosszúkás-lófejével, zöldes barna csík szememmel, sötét hajammal, mellettem Réka a hatalmas kék szemeivel, világos, aranybarna hajával, helyes-kerek pofijával. 


Mellettünk ül egy nő, hosszasan figyel minket. 
Összevigyorgunk Rékával:
Azt hiszem, ez már az összehangolódás egy megfoghatatlan síkja. 

Egyszer csak megszólít: 
- Milyen szép gyerekek! Látszik, hogy a magáé. A kislány egy az egybe' maga! A kisfiú bizonyára az apukájára hasonlít.

- Bizonyára  

Vagy az emberi sík hülyeség megfoghatatlan??? :)))

Andra, mint testőr - szösszenet

A mindennapok során sokféle szerepnek teszek eleget: babysitter, dúla, gyászcsportvezető, stylist, tanuló, barát, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Na de hogy egyszer testőrré avanzsálódok, azt sosem gondoltam magamról!

A buszmegállóban egy baba arcú, rémült tekintetű, nálam egy kicsit magasabb, de kábé 10 évvel fiatalabb legényke lépett oda hozzám, hogy vigyáznék-e rá, amíg megérkezik a busz, mert az imént kedves roma ismeretlenek megpróbálták ellopni a telefonját, meg még ki tudja micsodáját (reméljük azt nem). 

Banyek! 
Gázspray a táskában, de az egész Jászai Mari téren TÉNYLEG ÉN TŰNÖK ERRE A FELADATRA LEGALKALMASABBNAK?

persze megvédtem. 
Oda sem mertek jönni hozzánk a delikvens figurák  :)

Aztán elmentem rúdtáncolni. 
A biztonság kedvéért.

Záró interjú Kamillával - az AndraDizájn facebook oldalának 1. játékának nyertesével :)

- Kedves Kamilla!  :)
Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a három nap, mialatt Te voltál az AndraDizájn háziasszonya. A magam részéről nagyon élveztem a posztjaidat, örömmel olvastam az összeset  :)
Időközben volt némi gubanc is, mikor fény derült arra, hogy a követők egy része nem tudja, hogy kinek a sziporkázó gondolataival állnak szemben  Kalandos út vezetett a végső felismeréshez :) Én végig nagyon jól szórakoztam :)
Te hogy érezted magad itt az elmúlt napokban? :)
- Szia Szandra! Hát igen, nagyokat kacagtam, hogy senki se tudja, hogy te te vagy, én meg én :D
Élveztem nagyon, még ennek ellenére is :)
- Ahogy figyeltem, sok pozitív visszajelzés érkezett (kiemelkedő volt a lájkok száma az elmúlt három napban). Inspirált Téged a visszajelzés - még ha nem is mindenki tudta, hogy Kamilla van a kulisszák mögött? :)
- Beletörődtem a Szandraságba (haha).
Igen, jól esett, hogy értékelik a mondandóm.
- A bevezető interjúban azt mondtad, hogy több kevesebb sikerrel értik az emberek a közölni valódat. Én úgy éreztem, hogy az AndraDizájn követők nagyon egy hullámhosszon voltak Veled.
- Igen-igen-igen. És ez elmondhatatlan jó érzés volt számomra :)
Bár csodálkozom, hogy senkinek nem volt gyanús egy-két posztnál, hogy "Zalaegerszeg közelében", vagy ahogy te szereted: GÖCSEJben (haha)
- Na igen  tudod, hogy az olvasók nagyon elnézőek tudnak lenni az apró részletek tekintetében :) Én pedig maradok hűséges Göcsej és K' AmillArt rajongó :)
Fontolóra vetted esetleg, hogy saját oldalt indíts?
- Talán. Bár nem tudom, honnan szednék hozzá követőket :P
- Óh, gyanítom, hogy az AndraDizájn rajongókra számíthatsz ;)
- Ha esetleg adódna ilyesmi, rögvest szólok :)
De remélem, nem csak én élveztem ennyire :))
- Kamillám, nagyon köszönöm a közreműködést, tényleg minden szösszenést élveztem! És igazán örülök, hogy olyan lányt tudhatok a barátnőmnek, akit nem tudnak az emberek megkülönböztetni tőlem :) ezek szerint csak van valami abban, hogy a kedvenc lányomként tartalak számon ;)
- Köszi a lehetőséget :) a cicás kép meg bizonyítja, hogy nem te vagyok. Meg kicsit vicces, úgyhogy ez a búcsú ajándékom a kedvenc olvasóknak :)
És akkor ezzel a cikkel búcsút intve, átadom a porondot jól bevált Szandrácskának :)
- Átadom Nekik mindenképpen :) A nevükben is köszönöm a színeket, fényeket, az élet Kamillás árnyalatait. És ezennel tiszteletbeli AndraDizájn szerkesztőnek. Bármilyen gondolatodat örömmel továbbítom majd az olvasóknak, hatalmas betűkkel jelezve, itt bizony KAMILLA keze van a dolgokban :)
- Köszi-puszi. :)

Interjú Kamillával - az AndraDizájn 111-es játékának győztesével

Kamillával közel 5 éve vagyunk nagyon jó barátságban.
Összeszedtük minden komoly(talan)ságunkat, keresztbedobottlábasnőcisségünket, igyekezetünket, és online lenyomtuk életünk első, hivatalos AndraDizájn interjúját.
Tévériporteresre vettem a figurát, amit Kamilla remekül fogadott, és készen is lett az ál-komolykodós bemutatkozás :)

Fogadjátok szeretettel :)

- Szia Kamilla! :) Még egyszer gratulálok az első AndraDizájn játékon való nyereményedhez!

- Szia Szandra! Hát nagyon köszönöm, igazán meglepett, hogy nyertem, mert bevallom, talán a tavaly karácsonyi Monopoly-győzelmem óta nem történt ilyen! 

- Ez külön öröm számomra, a Monopolyval nem könnyű versenybe szállni! Első kérdésem hozzád erősen egocentrikusnak fog tűnni - az is. Elárulod, hogy mi miatt szereted az AndraDizájnt és miért döntöttél úgy, hogy versenybe szállsz a 3 nap hírnévért? 

- Az AndraDizájn-ban elsősorban (Sz)Andrát szeretem. És elismerem, nem tudtam - saját szétszórtságom miatt -, hogy 3 nap hírnév a nyeremény. Csak késztetést éreztem, hogy befejezzem a mondatot. Talán a sors... :) 

- Úgy fejezted be a mondatot, hogy az élet csodálatos, mert tele van színekkel, fényekkel és örömmel. ( A többit meg le kell sz*rni). A színek és a fények a gondolkodásodban meghatározó irányvonalak, és én tudom, hogy a munkádban, hivatásodban is, de megtennéd kérlek, hogy a többieknek is mesélsz erről egy kicsit bővebben?

- Világ életemben művészettel foglalkoztam. Az alkotás tesz boldoggá. Jelenleg talán az egyetlen örömforrásom. A színekkel, árnyalatokkal lehet a legcsodásabban kifejezni - ugyanúgy a festés, mint a munkám során. (hisz' mint tudjuk, fényképészként tevékenykedem).

Ezzel értetem meg magam másokkal, hol több, hol kevesebb sikerrel. 

- Kreatív vagy, fiatal, bohém, egyedi. Mire számíthatunk Tőled az elkövetkező 3 napban?

- Hát, nem ígérem, hogy megváltom a világot. De ígérhetek sok remek művészt, zenét. Meg persze gondolatot, amivel mindig is bővelkedtem - talán ezért mondja mindenki, hogy furcsa vagyok. De igyekszem időmtől függően a legtöbbet nyújtani. Holnap például egész délelőtt rohangálok, de ennek ellenére igyekszem online tölteni a lehető legtöbbet :)

- Ha valaki, akkor Te egészen közelről tapasztalhatod, hogy egy jól eltalált mondat, egy inspiráló fotó, egy mélyen felkavaró festmény bizony van, hogy megváltja egy ember világát. 

- Hé, ne lődd le a poént! (haha)

- Igazad van, Kisasszony :) Akkor én most visszavonulok 3 napra. Holnap reggel ünnepélyesen Adminisztrátorrá avatlak, és Tiéd az AndraDizájn porondja. Izgatottan várom, hogy megmutasd: élni bizony tudni kell :) 

- Ajaj :D Túl hivatalos :P No, de nem baj! Jó lesz, várom! :) 

(Küldjek megfelelő képet a megfelelő interjúhoz?)

- Terrrrrmészetesen! 

Ennyi!

Andra: ... de az élet olyan nehéz :( 

Gergő (3 közül a középső öcsém): és épp ez benne, ami széppé teszi. Az akadályok, a nehézségek, amik mindig új dolgokat tanítanak. 

Andra: Azanyádúristenit, 13,5 évesen nekem ne írogass ilyeneket :D 

Önbizalom kérdése

Számtalan dolog kavarog a fejemben.
A mindennapok szépségein és nehézségein felül az élet alapvető kérdései foglalkoztatnak - a mamám szerint másfél éves korom óta :)
Na igen. Vannak dolgok, amik nem változnak (pedig lassan negyed évszázados leszek!!!) :)

Noha mindig is foglalkoztatott, az utóbbi időben újra hangsúlyt kapott a fejemben a megfelelési kényszer és az önbizalom kérdése.

Elsősorban nyilván a saját személyiségemet cincálgatom, keresem a megoldásokat, de az élet kívülről is hozza az "eseteket" - bizonyára azért, hogy jobban rálássak a problémára.

A múltkori több napos fotózás fontos részletekre világított rá (és itt most nem a vakuk fényére gondolok :)).
Roppant helyes lányokkal ismerkedhettem meg és szerencsére adódott időm, lehetőségem beszélgetni a legtöbbjükkel (jesszusom, ilyen szó létezik? és így kell leírni ?!?)

Élénken él bennem a kép, amikor Fanni megérkezett.
Távolságtartó, zárkózott, megközelíthetetlen lány látszatát keltette.
Míg Nóri sminkelte, addig beszélgetni kezdtem vele.
Kiderült, hogy zsenge kora ellenére erős traumán van túl.
Kb. 1,5 évvel ezelőtt éppen elkészült a modell portfóliója, amikor is autóbalesetet szenvedett, aminek következtében fél évre lebénult az egyik karja.
Hála égnek szinte tökéletesen felépült azóta, azonban a hosszú kálvária során közel 20 kilót szedett fel, aminek nagy részét már ledolgozta, mégis fenekestül fordult fel a belső képe önmagáról.
Időközben megtaláltuk a közös hangot, és a felkészülő szobából lánykacajtól zsongó helyiség lett :) (Gábor többször lesett be, mi lehet a felettébb hangos mosolyok tárgya :))

Már a fürdőszobában végeztük az utolsó simításokat, amikor is felfigyeltem arra, hogy Fanni következetesen "dagi"nak titulálja önmagát.
- Állj! Fanni, hallod, amit mondasz? Gyakran állítod ezt önmagadról?
- Igen, általában így gondolok magamra.
- És valóban így gondolod?
- Igen.
- És meddig kívánsz ragaszkodni ehhez a gondolathoz?
- Addig, amíg egy pasi meg nem győz az ellenkezőjéről.

Hoppá.
Kikerekedett a szemem.
Tényleg ilyenek vagyunk, mi Nők?
Feltétlenül szükségünk van a külső megerősítésre, győzködésre? Önmagunktól gond nélkül őrizgetjük magunkról a számunkra is gyanús gondolatokat?
MIÉRT?
És vajon ha más mondja a szépet és a jót.. elhisszük?

Azután Gábor elkezdte Fannit fotózni. Én hosszan kucorodtam egy derítő lappal Fanni lábai előtt. Néztem az arcát, a mozgását, és nem hittem el, hogy képes degradálóan gondolni önmagára...
Persze addigra már nagyon oldott volt, gondoskodtunk a kiváló hangulatról, jó képek készültek róla.
Ragyogott akkor is, amikor elbúcsúztunk lent a ház előtt. Sokkal több önbizalommal távozott, mint amennyivel belépett az ajtón.
Ez volna a cél.

Abban csak bízni tudok, hogy a képeket visszanézve elég visszajelzésre fog találni majd mindig, amikor elbizonytalanodna belső erejében.

Fotó: Csákó Gábor
Smink: Krizsanóczi Nóri
Styling: AndraDizájn

És Ti?
Hogyan éltetitek az önbizalmatokat?