Ne csukolj! - szösszenet

Baktatok hazafelé, mire hátulról megszólít egy öltönybe bújt fiatalka fiú:
- Hé, nincs valami instant megoldásod csuklásra?
- Megijesszelek?
- Azt hiszem, az nem válna be....
- Öh... rendben. Akkor tartsd vissza a lélegzeted!
- Meddig?
- Majd szólok!
(mély levegőt vesz...én improvizálok... egyszer csak szólok, hogy kifújhatja.)
- Na? Elmúlt?
Bambán pilláz rám... Hitetlenkedve nyögi:
- Elmúlt.... Elmúlt! Köszi.. tökjófej vagy!

Én pedig diadalittasan fordultam be a lépcsőházam kapuján, mert rájöttem, hogy lélegzet-elállító vagyok, és ezzel életeket menthetek - de minimum csuklásokat mulaszthatok el.
Rulez :)