Presszóban

Éppen csak beléptem a presszóba, amikor két külföldi fiatalember jött a pulthoz segítséget kérni, hogy mondjuk el az alábbi mondatokat helyes magyar kiejtéssel.

- You have beautiful eyes.
- Gyönyörűek a szemeid - artikuláltunk bőszen (nyilván egyszerűbb lett volna elintézni egy "szép a szemed"-del, de az olyan snassz!)

- What's your phone number?
- Mi a számod? - lazáztunk a pultos fiúval. Ez tetszett nekik, lelkesen ismételték, formálták a szavakat.

A fiatalabbik ekkor határozottan felhívta a barátja figyelmét, hogy feltétlenül jegyezze meg a hallottakat, mert magyarországi tartózkodásuknak ezek lesznek az alap pillérei.

Érkezett is a következő mondat:
- How much is it?
- Mennyibe kerül? - vágtuk rá a pultossal.

Egy pillanatra megállt az idő, egymásra néztünk, majd vonyítva felröhögtünk:
- Te! Ezek k*rvázni készülnek :D

U.I.: A biztonság kedvéért kezükbe nyomtuk egy általunk ismert night club szórólapját, és nekik nem volt több kérdésük.

Stílus

A banán divatos és kész.

Délután türkiz cipellőben és ugyanolyan színű felsőben indultam útnak, ami alatt sárga trikó feszült testem. Szegélye éppen csak kikandikált, finom határt húzva a fekete nadrág és a póló közé.
Élénksárga héjú, Andrának való - kishíjánéretlen, hófehér belű banán volt az uzsonnám, amit induláskor félig zsebre vágtam. A lépcsőház ajtajában pillantottam meg a tükörképemet, s ezzel az új összhatást: a gyümölcs kiegészítője lett az öltözékemnek. Kiemelte a sárgát, ami ezáltal főszereplővé lett, amit a türkiz elegánsan keretezett.

A stílus tehát megszépít.
Méghozzá kívül, belül! :)

Helló Világ, jövök!

Szombat reggel van.
Vagy dél... Esetleg még hajnal?
Úristen! Lehet, hogy vasárnapot írunk már!
Hülye redőny, kár volt megcsináltatni, csak összezavarodok tőle...

Ránézek az órára, szombat van, 10:35. Remek, akkor nem maradtam le semmiről.
Rettentően zavaros a fejem... Ágyban kellene maradni. Minek is felkelni? Gépiesen kiballagni a fürdőbe, zuhanyozni, fogat-, hajat mosni. Kiért? Miért?

Megcsörren a telefon.
-Jó, értem. Várlak!

Most már biztos, hogy meg kell mozdulni...

Oké, kezdjük a redőnnyel!
Milyen könnyű felhúzni! De jó, hogy Ezermester Jani megcsinálta nekem!
Sarokra tárom az ablakot, napsütés ömlik a szobába. Jé.. ez fincsi!
A bazsalikomot a párkányra teszem, had' bokrosodjék.

Belépek a fürdőszobába. Hiszen én szeretem ezt a fürdőszobát! A rusztikus padlóra lépek, élvezem a hűvös érzést a talpamon, megindul valami áramlás bennem.

Megmosom az arcom, belebámulok a tükörbe: Jó reggelt, Andra...
Lesikálom az álmok keserű ízét a fogaimról, tiszta vizet öntök a pohárba.
Beállok a zuhany alá, vízcseppek koppannak a fejem búbján, végigfolynak arcomon, aláhullnak, ellazulok.

Végre beindulnak a fogaskerekek, eszembe jut, mi minden vár ma rám: babaillat, baráti csevej, vonatozás, sörözés a csajokkal, és én leszek este a sztárvendég otthon, anyuéknál :)
Úgy tűnik, bőven van kiért, miért létezni...

Mandarin illatot árasztva lépek ki a zuhanykabinból, narancssárga törölközőből turbánt csavarok a fejemre, újra szembetalálom magam önnön tükörképemmel.
Félmosolyra húzódik a szám, kihúzom magam, arra gondolok, egy csomó dolgot szívesen teszek meg másokért, de az életemet önmagamért fogom élni.

A félmosoly kövér vigyorrá hízik...
Helló Világ! Jövök! :)