Annak a története vicces, hogyan is kerültem erre a pályára.
Az anyukám szerint már 3 évesen határozottan tudtam, mit akarok felvenni, és mit nem.
A pörgős szoknyán és a kopogós cipőn kívül leginkább semmi nem jöhetett szóba :)
Így eshetetett meg, hogy januárban, térdig érő hóban nem lehetett engem elvinni óvodába, mert nem voltam hajlandó csizmába bújtatni csöpp lábaimat.
Lányos anyukák, láttatok már ilyet?! :)
Aztán kialakult egy sajátos stílus (AndraDizájn :)), ami mindig messze állt az aktuális trendtől, sokkal inkább a színekről, variációkról, kiegészítőkről, rétegekről, egyéniségről szólt.
Aztán 2 éve jött egy kedves balerína barátnőm, aki néhány kollegínájával együtt kitalálta, pályát kíván módosítani, stylistnak tanulnának.
No de az 5 fő helyett csak 4-en gyűltek össze, így mint jó szomszédasszony, bevállaltam a Terézanyu szerepét (tudom, tudom... még lógok a díjkiosztó történetével :)), és elmentem velük stylistnak képződni. (hahh, milyen jófejség tőlem :D)
Hogy, hogy nem, rákaptam a dologra, megtetszett a történet! (na, oda is lett a terézanyu szerep.. csak úgy, mint a hozzá tartozó díj :))
A dúlaságomból fakadó odafigyelőkém jól jött ezen a téren is, hamar egy projekt közepén találtam magam, amikor is a Mrs. Columbo nevű jazz formáció stílusát kellett kialakítani.
Aztán viccesnek találtam, hogy stylist lettem, én, akit sosem érdekelt a divat, és elkezdtem mesélni a barátaimnak, barátnőimnek erről, akiknek nagyon menő érzés volt évszakváltásokkor saját, külön bejáratú személyi stylisttal járni vásárolni, így hát elkezdtem velük, általuk gyakorlatot szerezni.
Sosem gondoltam, hogy nekem ez fő csapásirány lesz, azonban újra és újra megtalált a dolog.
Az elmúlt egy hónapban tartottam előadást baba-mama klubban öltözködés témakörben, gardróbrendeztem egy tündér-dúla lánynak, shoppingoltam néhány kedves fiú barátommal, és tegnap megvolt életem első fotózása is!
1 hete hívott fel Láng Péter barátom (ugye az ő munkáit ismeritek?! emlékeztetésképpen látogassatok el ide :)), hogy van egy ügyfele, hamarosan fotóznak, kellene neki stylist.
"Óh, mit nekem, vágjunk bele", mondtam bőszen, és így is lett :)
Egy huszonéves fiatalembert kaptam áldozatul, akit sikeresen kibillentettem a komfort zónájából.
Egy magas, szépen kidolgozott testű fiút képzeljetek el, aki olyan ruhákban járt, ami mindent elfedett, még véletlenül sem hagyta láttatni a lényeget.
Na de lányok! örömmel jelentem, hogy F végre a testalkatának megfelelő ruhákban jár, így nekünk is van mit nézni az utcán, sétálgatás közben :))
Tegnap megtörtént a fotózás is, ami előtt egy kicsit izgatott voltam, nem tudtam pontosan, hol lesz a helyem, mi lesz a szerepem, de minden automatikusan összeállt.
Köszönöm a profi munkát a csapatnak :)
Itt azt a pillanatot láthatjátok, amikor F a harmadik szemén át fényt bocsát az éterbe, jelezve, hogy megvilágosodott, már tudja, milyen ruhákat kell hordania, és hogy kell a fotókhoz előretolni az orrát :)
Itt pedig egy naggyonjellemző pillanatot mutatok, aztán ha elkészülnek a profi képek, akkor ha nagyon jók lesztek, mutatok azokból is :)
Na jó, mindenképpen mutatok, mert megérdemlitek ;)
