Beginning of a beautiful friendship! - szösszenet

Tegnap két új fiúcskára vigyáztam.
5 és 8 évesek. 

Kicsit izgultam, mert hozzá vagyok szokva a kisasszonyokhoz, kihívás úgy srácokkal lenni, hogy nincs ott mellettünk lányka, aki szelídítené, tompítaná az őrületet. 

Végül persze vettem az akadályt, gyorsan közös hangra leltünk, játszótereztünk, fogócskáztunk, sokat nevettünk.
Hazafelé a buszon barkochbát játszottunk, de úgy, hogy ketten kieszeltük, hogy a harmadik milyen mesehős legyen, és neki a saját karakterét kellett kitalálnia. 
Jót szórakoztunk, s végül a kicsik találtak ki nekem mesefigurát. 

Először Transformer lettem. 
Ezt jó jelnek vettem.
A második körben Tündér voltam. 
Már repesett a lelkem, tudtam, hogy stabil a kapcsolat. 
Büszkeség töltött el, hogy ilyen gyorsan ilyen pozitív szálat húztunk egymás között, semmi szekírozás, túráztatás, kész a bizalom. 

Már leszálltunk a buszról, a kicsi elém szaladt, széthúzta a kabátomat, s rám kiáltott:
- Na és mutasd, Neked hol van a cicid?!

This is the beginning of a beautiful friendship! 

Önbizalom - szösszenet

Manna: Andra, tegyél magasabbra a fán!
Én: Nem szeretnélek, mert én nem vagyok olyan erős, mint a Papa, ott már nem bírlak megtartani, ha szükség lenne rá. 
Manna: Dehogynem! Csak higgy magadban!

Ne csukolj! - szösszenet

Baktatok hazafelé, mire hátulról megszólít egy öltönybe bújt fiatalka fiú:
- Hé, nincs valami instant megoldásod csuklásra?
- Megijesszelek?
- Azt hiszem, az nem válna be....
- Öh... rendben. Akkor tartsd vissza a lélegzeted!
- Meddig?
- Majd szólok!
(mély levegőt vesz...én improvizálok... egyszer csak szólok, hogy kifújhatja.)
- Na? Elmúlt?
Bambán pilláz rám... Hitetlenkedve nyögi:
- Elmúlt.... Elmúlt! Köszi.. tökjófej vagy!

Én pedig diadalittasan fordultam be a lépcsőházam kapuján, mert rájöttem, hogy lélegzet-elállító vagyok, és ezzel életeket menthetek - de minimum csuklásokat mulaszthatok el.
Rulez :)

Valófélben lévő nő legújabb kalandjai a porzsákkal - szösszenet

Media Markt
- Szia! tudnál segíteni? Porzsákot keresek.
- Persze, milyen porszívóhoz?
- Hát... Hát... Piroshoz... 
- ???
- Igen, éreztem, hogy ez így talán kevés lesz... Hát akkor.. majd szerdán visszajövök, köszi :D

Mint két tojás - szösszenet

Egy hosszú belvárosi séta után ülünk Rékával és Ákossal a metrón. 
Fáradtan, csendesen kucorgunk az ülésen, mindenkinek a kezében valami plüss vack :)
Én a magam hosszúkás-lófejével, zöldes barna csík szememmel, sötét hajammal, mellettem Réka a hatalmas kék szemeivel, világos, aranybarna hajával, helyes-kerek pofijával. 


Mellettünk ül egy nő, hosszasan figyel minket. 
Összevigyorgunk Rékával:
Azt hiszem, ez már az összehangolódás egy megfoghatatlan síkja. 

Egyszer csak megszólít: 
- Milyen szép gyerekek! Látszik, hogy a magáé. A kislány egy az egybe' maga! A kisfiú bizonyára az apukájára hasonlít.

- Bizonyára  

Vagy az emberi sík hülyeség megfoghatatlan??? :)))

Andra, mint testőr - szösszenet

A mindennapok során sokféle szerepnek teszek eleget: babysitter, dúla, gyászcsportvezető, stylist, tanuló, barát, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Na de hogy egyszer testőrré avanzsálódok, azt sosem gondoltam magamról!

A buszmegállóban egy baba arcú, rémült tekintetű, nálam egy kicsit magasabb, de kábé 10 évvel fiatalabb legényke lépett oda hozzám, hogy vigyáznék-e rá, amíg megérkezik a busz, mert az imént kedves roma ismeretlenek megpróbálták ellopni a telefonját, meg még ki tudja micsodáját (reméljük azt nem). 

Banyek! 
Gázspray a táskában, de az egész Jászai Mari téren TÉNYLEG ÉN TŰNÖK ERRE A FELADATRA LEGALKALMASABBNAK?

persze megvédtem. 
Oda sem mertek jönni hozzánk a delikvens figurák  :)

Aztán elmentem rúdtáncolni. 
A biztonság kedvéért.

Záró interjú Kamillával - az AndraDizájn facebook oldalának 1. játékának nyertesével :)

- Kedves Kamilla!  :)
Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a három nap, mialatt Te voltál az AndraDizájn háziasszonya. A magam részéről nagyon élveztem a posztjaidat, örömmel olvastam az összeset  :)
Időközben volt némi gubanc is, mikor fény derült arra, hogy a követők egy része nem tudja, hogy kinek a sziporkázó gondolataival állnak szemben  Kalandos út vezetett a végső felismeréshez :) Én végig nagyon jól szórakoztam :)
Te hogy érezted magad itt az elmúlt napokban? :)
- Szia Szandra! Hát igen, nagyokat kacagtam, hogy senki se tudja, hogy te te vagy, én meg én :D
Élveztem nagyon, még ennek ellenére is :)
- Ahogy figyeltem, sok pozitív visszajelzés érkezett (kiemelkedő volt a lájkok száma az elmúlt három napban). Inspirált Téged a visszajelzés - még ha nem is mindenki tudta, hogy Kamilla van a kulisszák mögött? :)
- Beletörődtem a Szandraságba (haha).
Igen, jól esett, hogy értékelik a mondandóm.
- A bevezető interjúban azt mondtad, hogy több kevesebb sikerrel értik az emberek a közölni valódat. Én úgy éreztem, hogy az AndraDizájn követők nagyon egy hullámhosszon voltak Veled.
- Igen-igen-igen. És ez elmondhatatlan jó érzés volt számomra :)
Bár csodálkozom, hogy senkinek nem volt gyanús egy-két posztnál, hogy "Zalaegerszeg közelében", vagy ahogy te szereted: GÖCSEJben (haha)
- Na igen  tudod, hogy az olvasók nagyon elnézőek tudnak lenni az apró részletek tekintetében :) Én pedig maradok hűséges Göcsej és K' AmillArt rajongó :)
Fontolóra vetted esetleg, hogy saját oldalt indíts?
- Talán. Bár nem tudom, honnan szednék hozzá követőket :P
- Óh, gyanítom, hogy az AndraDizájn rajongókra számíthatsz ;)
- Ha esetleg adódna ilyesmi, rögvest szólok :)
De remélem, nem csak én élveztem ennyire :))
- Kamillám, nagyon köszönöm a közreműködést, tényleg minden szösszenést élveztem! És igazán örülök, hogy olyan lányt tudhatok a barátnőmnek, akit nem tudnak az emberek megkülönböztetni tőlem :) ezek szerint csak van valami abban, hogy a kedvenc lányomként tartalak számon ;)
- Köszi a lehetőséget :) a cicás kép meg bizonyítja, hogy nem te vagyok. Meg kicsit vicces, úgyhogy ez a búcsú ajándékom a kedvenc olvasóknak :)
És akkor ezzel a cikkel búcsút intve, átadom a porondot jól bevált Szandrácskának :)
- Átadom Nekik mindenképpen :) A nevükben is köszönöm a színeket, fényeket, az élet Kamillás árnyalatait. És ezennel tiszteletbeli AndraDizájn szerkesztőnek. Bármilyen gondolatodat örömmel továbbítom majd az olvasóknak, hatalmas betűkkel jelezve, itt bizony KAMILLA keze van a dolgokban :)
- Köszi-puszi. :)