Határozott kéz kopogtat a térdemen, felriadok. Hol vagyok?! (lopva törlöm le a szám széléről lecsöppenni készülő álom-nyálat)
Szigorú arcú, zömök, szőke kalauz nő áll előttem. Nyilván a jegyemre kíváncsi.
De vajon érdekli, hogy a jegy tulajdonosa, az Utas mögött ki van valójában?
Belegondol-e időnként, hogy az előre biccenő fejekben súlyos álmok képei pörögnek? Hogy reménykedő, vagy éppen darabjaira tört szívek dobognak együtt a vonat zakatolásával a mellkasokban?
És mi, Nagyérdemű Utazóközönség észrevesszük-e az Embert (a Nőt) a kalauz mögött? Akinek talán fáj a lába az egész napos állástól, húzza a vállát a megrakott táska, vagy éppen a fellegekben jár, mert egy jóképű férfi titkos bókot súgott a fülébe munka előtt?
Miközben végigszaladt a gondolat a fejemben, kezelte a jegyemet, s mintha megérezte volna, hogy mint ember gondolok az emberre, ellágyultak vonásai, s szelíd mosollyal az arcán nyújtotta vissza érvényesített menetjegyemet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése