A darab elvileg nekem szól. Nézőnek. Így is tudom értékelni azt.
***
Halálosan félek a játékbabáktól.
Na jó, a Barbie babáktól nem, de a többitől általában kiráz a hideg. Még rémálmaimban sem jönnek elő, akkora bennem az elutasítás velük szemben!
Ehhez képest elmentem egy színdarabra, ahol csupa ijesztő, groteszk, félelmetes baba játszott.
Korábban azt gondoltam, nem lehet jó egyedül színházba járni.
Rá kellett jönnöm, hogy kimondottan élvezetes - számomra!
Határozottan jót tesz (a múló félben lévő :)) megfelelési kényszeremnek. Azelőtt a véleményemet óhatatlanul meghatározta a partnerem értékrendje.
Most ÉN ültem ott, velem szemben pedig babák. (Kibékíthetetlen konfliktus.) Náluk jobban már csak a bogaraktól félek, de ez egy másik történet.
Erősen sminkelt fiúk játszották a lányokat, szürreális arcok mutatták be a "Rossz Gyerek" karakterét.
A levestől undorodót, a széken billegőt, a pirománt, az ernyővel az egekbe repülőt (nem Mary Poppins!), a végén levonva a helyes (?) konklúziót, a rossz gyerekek saját csínytevéseik áldozataként randa halált halnak.
Senkinek nem kegyelmeztek a szerzők.
A szerető szívű szülőknek végképp nem, kikhez újra meg újra bekopogtat a gólya, mély és kevésbé mély gyászukban.
A legszvítebb hóm.
A gyerek alap.
A jó gyerek nem rossz!
Ennyi. A közönség közben hasát fogja a röhögéstől - még én is, pedig a mellkasomat szorongás húzta.
A gyerek már csak gyerek marad, utálja a levest (kivéve ha golyós leves), billeg a széken, nem hagyja megmosni a haját ( a körömvágásról ne is beszéljünk!), és nem bír megfelelni.
Nem is akar.
Magam is eltűnődtem, vajon meddig voltam önfeledt gyermek, akit nem érdekelt igazán, mit gondolnak róla. Nem emlékszem azokra az időkre...
Humorral, vidámsággal kompenzáltak minden szörnyűséget. HATÁSOSAN!
A hasam jobban fájt a nevetéstől, mint a mellkasom a szorongástól.
Soha nem lennék újra gyerek, de a szülők sorsát sem irigyelem. Vajon mire odakerülök, emlékezni fogok a sok tanulságra?
Remélem.
Addig maradok gyermek. Aki már meg akar felelni... Immáron csak saját magának.
U.i.: A darab piszkos jó!!! A megélés tökéletesen szubjektív. Egyáltalán nem kell foglalkozni vele :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése